Hulladékkezelés

Hulladékkezelés

 

Napjainkban

 

HULLADÉK VAGY SZEMÉT:

Szemétnek általában a háztartásokban keletkezett, fölöslegessé vált, ezért kidobásra kerülő anyagokat nevezzük. A hulladék egy tágabb fogalom, amelybe beletartoznak a háztartáson kívül keletkező feleslegessé vált, illetve feltételezhetően később valamilyen átalakításon, újrahasznosításon áteső anyagok is. A két fogalom azonban sok esetben nem válik el élesen, ezért többféle meghatározás is elképzelhető.

 

SZERVES VAGY SZERVETLEN:

Az előzőnél fontosabb talán a szerves illetve a szervetlen anyagok, mint hulladékok megkülönböztetése, bár az elkülönítés itt sem éles. Szerves anyagoknak általában a széntartalmú vegyületeket nevezzük, főleg amelyek C-C illetve C-H kötéseket tartalmaznak. Ezek főleg biológiai rendszerekből származnak, szemben a szervetlen anyagokkal, amelyek leginkább ásványi eredetűek. A két csoport elkülönítése azért fontos, mert a lebomlási sebességük erősen különböző. Mivel a szerves anyagok főleg biológiai eredetűek, ezért biológiai rendszerek azokat könnyebben bontják. Ilyen rendszereket sokszor használnak a hulladékkezelésnél, illetve kezeletlen hulladék esetében azok mindig, mindenhol megtalálhatók, így a hulladék bomlása végbemehet. A fentiek alól kivételt jelentenek a műanyagok egy része, amelyek bár nagyrészt szerves eredetűek, de a mesterséges úton való előállítás közben olyan átalakításon mennek keresztül, amely miatt a bomlásuk nagyon lassú.

 

Érdekesség: tudtad, hogy a műanyag hulladék nagy veszélyt jelent az óceánok vizeire is? A vízbe került hulladékokat az óceáni áramlások összesodorták a Csendes-óceánon és kialakult két óriási hulladéksziget. Ezeknek együttes átmérője körülbelül 2500 km, átlagos mélysége 10-30 méter és becsült súlya 100 millió tonna.

 

HULLADÉKOK KEZELÉSE:

Az egyes hulladékok sorsa nagyon különböző lehet. Egy részük kezeletlenül kerül valamilyen hulladéklerakóba, más részük valamilyen kezelési- esetleg újrafelhasználási folyamaton esik át. Az újrafelhasználás tűnik a legjobb megoldásnak, hiszen ebben az esetben a feleslegessé vált anyagokat ismét nyersanyagokká alakítjuk vissza, amelyjel csökkentjük a hulladék mennyiségét és kevesebb egyéb nyersanyagot kell a környezetből előállítani. Ezért nagyon fontos az, hogy a háztartások minél kevesebb hulladékot termeljenek, illetve a termelt hulladék minél nagyobb részét forgassuk vissza nyersanyaggá. Erre szolgál a mindinkább elterjedt szelektív gyűjtés.

 

Érdekesség: Tudtad, hogy egy 2006-os felmérés szerint egy átlagos amerikai körülbelül 300-700 nylonzacskót használ el egy évben? Hasonló problémát okoz a rengeteg PET palack. Ezt felismerve a világon már több helyen betiltották a PET palackba töltött víz árusítását.

 

 

 

Múltunkban

 

A hagyományos paraszti háztartás és gazdaság alapvetően nem termel hulladékot. Ennek oka a gazdálkodás,  a háztartásvezetés módja.

A hagyományos paraszti gazdaság az élelemhez, ruházathoz való alapanyagot maga állítja elő, és saját maga készíti a végterméket is. Ez egyfajta hulladékkörforgást eredményez. Szinte minden keletkező fölösleget tud hasznosítani: feleteti az állatokkal (ételmaradékot, zöldség-gyümölcs hulladékot, megszáradt kenyeret), elégeti, majd a hamut a termőföldre szórja trágyának, a szerves anyagokat komposztálja és/vagy elássa, amely szintén trágyaként szolgál tovább. Ezáltal minden anyag újrahasznosul.

 

A hagyományos paraszti életmódban a mai “hulladék”, azaz felesleg fogalmát nem is ismerik. Az Erdélyben található Gyimesben, ahol a mai napig gazdálkodásból élnek, és még hasonló az életmód a hagyományoshoz, a szemét fogalmát használják, de azt is csak a házban összesöpört szemétre (por, lehullott étel, ruhaszösz) értik. Minden más természetes anyagot a fenti módon újrahasznosítanak vagy javítanak. A probléma akkor kezdődött, amikor elöntötte a boltokat a sok műanyag palack és egyéb csomagolóanyag, amikor elkezdték használni a szárazelemet és a gumicsizmát. A találékonyságnak azonban nincsenek határai. A gyimesi településeken egyszercsak megjelentek az az eredeti formák mintájára fémhuzalból font kasok, kosarak, mert az egész vidéken lecserélték a villanypóznák vezetékeit és hátrahagyták azokat “hulladékként”. Azt vallják, az így készült kosarak sokkal tartósabbak, mint amelyek szerves anyagból készültek eredetileg.

 

A mai modern háztartásokban és a nagyvárosokban nehezen kezelhető minden feleslegessé vált anyag újrahasznosítása. De kis odafigyeléssel sok megoldást találhatunk. Például az elszáradt kenyeret ne dobjuk el, hanem készítsünk belőle morzsát. A fedeles gyógyszeres dobozok számos apróság tárolására (pl. gyöngyök, magok) alkalmasak. Az elégett gyertya maradványait összegyűthetjük, és új gyertyát készíthetünk belőle házilag.

 

Természetesen ma már vannak olyan veszélyes hulladékok, amelyek újrahasznostása szóba sem jöhet házilag, így azokat tudatosan, szelektív gyűjtőkben helyezzük el (szárazelemek, nyomtatópatronok, spray flakonok).

 

Érdekesség

Gondoltál-e már arra, hogy a busó maga is “öko-lény”, hiszen csak természetes anyagokból készült, sőt újrahasznosított kellékeket, ruházatot használ? Ilyen a maszkon az állati szarv vagy szaru, a kócból készült bajusz, a fából készült és gyakran állati vérrel festett álarc rész, a birkabőrből készült busóbunda (ami eredetileg a férfiak hímzett, téli bundájának kifordított változata volt), a bőrből készült bocskor, a lenvászonból szőtt férfigatya, a marhakötél öv, a marhakolomp, a fából készült kereplő és buzogány.

Érdekesség

Gondoltál-e már arra, hogy a birkapörkölt öko? A Karcag környékén található tanyákat övező hatalmas legelők füve soha nem látott vegyszert, például műtrágyát. A füvet és számos társult növényt (például a legelőn szintén megtalálható gyógynövényeket) természetes esővíz öntözi és közvetlenül a napfény növeli. A legelő állatok mindig jó levegőn vannak, és folyamatosan mozognak, táplálékuk pedig sok hasznos növény. Húsuk így egészséges és teljes mértékben bionak nevezhető.

A karcagi birkapörkölt készítésének különlegessége, hogy az egész birkatestet felhasználják, azaz a birkának fülétől a farkáig minden procikája a kondérba kerül. Ennek oka a pásztoréletmódból következik. A pásztorok egész nyáron a hatalmas legelőkön tartózkodtak az állatokkal, szállásuk is a mezőn volt, kisebb szárnyékok formájában. Az étel alapanyag egy részét a birka biztosította, de a szilaj életmódnak köszönhetően tartósításra nem volt mód. Így ha egy birkát főzés céljára levágtak, annak minden részét egyszerre kellett elkészíteni. Fölösleg nem keletkezett, hiszen a húsétel nagy kincs volt.

A mai napig is akkora vaslábost használnak, amelybe egyszerre belefér az egész birkatest. A birka bőrét szintén hasznosítják. Manapság sokszor busóbunda készül belőle.