Energiagazdálkodás

Energiagazdálkodás

 

Napjainkban

 

AZ ENERGIÁRÓL ÁLTALÁNOSAN:

Az energia általánosan munkavégző képességet jelent. Tulajdonképpen az anyagok azon tulajdonsága, amellyel megfelelő kölcsönhatásban más anyagokon változást képesek létrehozni. A hétköznapi életben nagyon sok mindenre használunk energiát. A fűtésre, a közlekedésre, a különböző elektromos berendezések üzemeltetetésére, és életünk majdnem minden egyéb tevékenységéhez, mind külső energiát használunk.

 

EGY KIS ENERGIATÖRTÉNELEM:

Ahogy próbáljuk életünket egyre kényelmesebbé tenni, egyre több mindenhez használjuk gépeink segítségét, amelyek mind valamilyen energiával működnek. Az emberi történelemben a külső energiafelhasználás nem volt mindig ennyire általános, mint manapság. Legelőszőr valószínűleg a tűz energiáját hasznosította az ember, amely biztosította a komfortosabb hőmérsékletet, illetve fontos szerepe volt a főzésben. A korai ember ezt az energiát biomassza (leginkább fa) elégetésével biztosította. A biomassza egészen a XIX. század második feléig volt uralkodó energiaforrás, csak ekkor váltották fel a fosszilis energiahordozók, amelyek mind a mai napig az energiagazdálkodás legmeghatározóbb elemei.

 

Érdekesség: Tudtad, hogy 1890-ben a világon, szén felhasználásával körülbelül 600 GW-nyi energiát használtak fel, szemben a mai több mint 12 TW-nyi fogyasztással? Ezt a több mint hússzoros energiaigényt kellene ma alternatív energiákkal kiváltani!

 

A fosszilis energiahordozók közé tartozik a bányászott szén, a kőolaj és a földgáz. Azért hívjuk őket fosszilisnek, mert a földtörténet régebbi periódusaiban lebomlott főleg növényi maradványokból keletkeztek. Bár mind a mai napig a felhasznált energiánk nagy részét fosszilis energiahordozók elégetésével nyerjük, a XX. században megjelent néhány új technológia, amely szerepet kapott az energiaszektorban. Az egyik ilyen az atomenergia, amelynek alapjait a század közepén fektették le és sokan a látták benne a XXI. század meghatározó energiaforrását. Ezek a jóslatok azonban egyelőre megdőlni látszanak, leginkább a társadalom negatív megítélése miatt.

 

Érdekesség: Tudtad, hogy a magyar villamosenergia termelés közel 40%-át a Paksi Atomerőmű biztosítja?

 

A XX. század második felében megjelentek a különböző megújuló energiákat hasznosító erőművek. Néhány országban már jelentős részei az energiaszolgáltatásnak, de a világ nagy részén (talán a vízerőművek kivételével), szerepük egyelőre másodlagos.

 

BIOMASSZÁBÓL FOSSZILIS:

Miért volt szükség erre az energetikai átmenetre a XIX. század végén? Az ipari forradalom során kifejlesztett új gépek, jobban használható és hatékonyabb energiahordozókat igényeltek, mint amilyen a biomassza volt. Még egy rossz minőségű szén is legalább 50%-al több energiát tartalmaz, mint a levegőn szárított fa, a nyersolajból finomított folyékony energiahordozók energiasűrűsége pedig közel háromszor akkora.

 

Érdekesség: Tudtad, hogy ez az energetikai váltás nem jelentette a biomassza eltűnését az energiaszektorból? Mind a mai napig biomasszával biztosítják a világ energiatermelésének 10%-át. Ez egyben azt is jelenti, hogy az energetikai átmenet után a biomassza felhasználás nem csökkent, hanem hozzávetőlegesen a kétszeresére nőtt.

 

AZ ENERGIATERMELÉS AKTUÁLIS PROBLÉMÁI:

A fosszilis energiahordozók használata manapság parázs viták forrása. Ennek legfontosabb oka az, hogy ezekből az anyagokból úgy nyerhetünk energiát, ha elégetjük őket. Az égetés során keletkezett anyagok, leginkább a széndioxid (amely üvegházhatású gáz) megváltoztatja a föld klímáját. Ez az emberi hatásra kialakuló éghajlatváltozás korunk egyik nagy kihívása. Erre a problémára jelenthetnek megoldást a megújuló energiaforrások, amelyek viszont, általában függnek valamilyen környezeti tényezőtől (napsütés, szélerősség, stb.), illetve ugyanakkora területen általában csak kevesebb energia megtermelésére képesek. Ezért mindenképpen fontos lenne mindenkinek egyénileg is csökkentenie az energiaigényét, amelyre jó megoldásokat találhatunk hagyományainkban, hiszen azokban az időkben, amikor ezek kialakultak, még nem volt energiaszolgáltatás.

 

 

 

 

 

Múltunkban

 

A hagyományos paraszti gazdálkodás és életmód feltételezte az ésszerű energiafelhasználást, vagy az önellátó energiaforrást, energiaelőállítást. Ma alig tudjuk már elképzelni, hogy nem is olyan régen, a nagyszüleink gyermekkorában még nem volt természetes a kistelepülések és főleg a falvak közművesítése, ami azt jelenti, hogy nem volt vezetékes villany, víz, gáz és csatornázás. Minden energiaforrást a családnak magának kellett előállítania, megteremtenie, illetve tudatosan kellett gazdálkodnia a meglévő energiával. Nem véletlen például, hogy a házakat olyan anyagokból, olyan technikával és olyan formán építették, hogy minél gazdaságosabb legyen a fenntartása és a fűtése. Ma már csak elvétve, vagy a Skanzenekben találkozunk ilyen típusú épületekkel. A mohácsi sokacnegyedben a mai napig is megtalálhatók az ilyen technikával épült házak, melléképületek. A házakat földfalazással készítették, sárból vagy vályogból. Leggyakoribb típusai a rakott sárfal, a tömésfal és a favázas sárfal, de elterjedt volt a vályogtéglából készült falazat is. A falak vastagok voltak, apró nyílászárókkal ellátva: kis méretű ablakokkal és alacsony ajtókkal. Mindennek oka a hőenergiával való gazdálkodás volt: a technikának és az anyagnak köszönhetően a szigetelésük tökéletes volt, nyáron kellemesen hűvösek, télen pedig jól tartották a meleget. Nem véletlen a veranda megjelenése sem a házak hosszanti oldalán. Ezek is a szigetelést szolgálták, hiszen nyáron így nem érte a nap a ház oldalát, télen pedig a hideget fogta föl.

 

A házban található fűtőberendezések nagy felületűek voltak – gondoljunk például a búbos kemencére – hogy minél több hőt tudjanak leadni. Gyakran lyukakkal látták el, esetleg cseréppel borították be, így nagyobb felületen adták le a hőt. Közös tulajdonságuk az volt, hogy jól tartották a hőt, így reggelig melegek voltak. Gyakran használták egyszerre fűtésre és főzésre a házban (konyhában és szobában) található épített kályhákat és kemencéket. Kezdetben kizárólag fával fűtöttek, így az mindig nagy érték volt.

 

Érdekesség

Ismersz-e a környzetedben még földfalazattal épült házat? Napjainkban egyre inkább divattá válik a régi építészeti technikákhoz való visszatérés, például terjed a vályogtégla használata az építkezésben.

Érdekesség

A karcagi tanyák jellegzetes épülete a tüzelős ól. Érdekessége ebben az esetben nem is az anyaga, hanem a funkciója. A tanyákon az állatokkal télen is kint tartózkodó férfiak nem külön épületben, hanem magában az istállóban laktak. Az épület egy légterű (egyhelyiséges) volt, egyik oldalon az állatok állásával, másik végében a tüzelőberendezéssel, az alvásra szolgáló priccsel és egyéb berendezéssel. A valóban energiatakrékos megoldás lényege, hogy az állatok sem fáztak, s az emberi lakrész is jobban fűthető volt, azaz, gazdaságosabban tartotta az istálló a meleget, amelyhez az állatok testének kipárlogása is hozzájárult. A tüzelős ólak egyben a társadalmi élet színterei is voltak.